Emlékezet és kommunikáció

Az idei Erdélyi Építészeti Biennálé témájául választott fogalompár a városi és vidéki területeket érintő, többé vagy kevésbé szabályozott, többé vagy kevésbé agresszív fejlesztések nyomán kibontakozó társadalmi és szakmai diskurzusra reflektáló válaszként született. Az építészt az általa végzett beavatkozások kapcsán terhelő felelősség kérdését gyakran elhanyagolják, az nem része a tervezés problematikájának.

Az emlékezeti érték olyan jellemző, mellyel implicit módon minden gyakorlati célokra használt építészeti objektum rendelkezik, legyen az magánlakás vagy közszolgálati épület, városi köztér vagy építészeti tárgy, mindenképp jelentést hordoz, különböző hagyományok, társadalmi, gazdasági és kulturális rítusok, jellegzetességek tükre. Ez feltétlen adottság. Az, hogy mindezen tartalmakat milyen mértékben örökítik tovább, vállalják fel, tagadják, hangsúlyozzák vagy halványítják el, az építész vállán nyugvó döntés.

Az építészet, gyakorlati funkcióján túlmutatóan, kódolt formában hordozza az építész és a társadalom által közvetített információkat. Hogyan lesz képes ez a minden érzékünkre ható művészet kommunikálni, üzenetet kifejezni és közvetíteni, illetve életeket és közösséget formáló szerepének eleget tenni ugyanúgy, mint egykor tette? Mennyire vagyunk képesek  felvállalni ezt a szemléletmódot? Talán itt lenne az ideje, hogy a társadalom újra gyakorolni kezdje az építészet eszközeivel történő kommunikációt. Viszonyulásunk újjáértékelése azokhoz a kincsekhez, amelyek megtanítottak arra, mit is jelent az építészet, nemcsak nagyszerű lehetőség számunkra, de kétségtelenül kötelességünk is.

Az építészetet megélni kell és érdemes. E tapasztalat az oktatás és nevelés rendkívüli eszközévé avatja azt.

Az emlékezet a múlthoz kapcsolja az építészeti objektumot. A kommunikáció a jövő felé mutat.

Szeretettel várjuk Önöket, reméljük, csatlakoznak az Erdélyi Építészeti Biennálé kezdeményezéséhez!

dr. Guttmann Szabolcs István
a Romániai Épitészek Rendje Erdélyi Fiókjának elnöke